A Domain Name Service (DNS) az egyik legfontosabb szolgáltatás az Interneten. Fő feladata a webcímek „lefordítása", „feloldása" a hozzájuk tartozó IP-címre.
A domainnév-tartomány szerkezete fa formájú. A fa leveleit és elágazásait címkéknek nevezzük (labels). Egy teljes objektum domain-neve címkék láncolatából áll. A címke karakterláncolat (alfanumerikus, az egyetlen megengedett speciális karakter a „-”), legalább 1 és legfeljebb 63 karakter hosszú, betűvel kell kezdődnie, és nem végződhet „-”-lel (RFC1035, „2.3.1. Preferred name syntax” bekezdés). A domaint alkotó címkék egy-egy ponttal vannak egymástól elválasztva. A domain-nevet ponttal zárjuk le (a leghátsó pontot általában elhagyjuk, de hivatalosan az is része a teljes domain-névnek). Egy hibátlan teljes domain-név (Fully Qualified Domain Name (FQDN)) például a www.wikipedia.com. (az utolsó pont is a domain-névhez tartozik).
A domain-név az őt alkotó összes ponttal együtt legfeljebb 255 karakterből állhat.
A domain-nevet mindig jobbról balra olvassuk, és így és oldjuk fel IP-címre. Ez azt is jelenti, hogy minél jobbrább áll egy címke a domain-névben, annál feljebb áll a fastruktúrában. A domain-név jobb szélén álló pont választja el a címkét az első hierarchiai szinttől, a gyökértől (angolul root). Ez az első szintet Top-Level-Domain-nek (TLD) nevezik.
Egy adott domain DNS-objektumait (a neveket) úgynevezett erőforrás-rekordként (resource record) tároljuk a zónafájlban (zone file), és ez egy vagy több névszerveren (name server) lehet megtalálható. Hétköznapi nyelven sokszor nem zónafájlt mondunk, hanem egyszerűen csak zónát.